A SOKADIK ÚJRAKEZDÉS

MU-TI 92613/6

 

MUHARI EDZÉSÖTLETEK ÉS -KONCEPCIÓK

 

 

A SOKADIK ÚJRAKEZDÉS

 

Éjszaka van, fekszem az ágyon, nem tudok aludni. A szívem ugrál össze-vissza. Már megint. Szinte elviselhetetlenül. Napközben sem jobb a helyzet, mintha negyedóránként szívrohamom lenne. Ha hirtelen felállok, szédülni kezdek, a fejem is gyakran fáj. Rettenetes érzéseim vannak, már már a legrosszabbra gondolok. De nem, az mégsem lehet még negyven sem vagyok, szeretnék még az életből, szeretném legalább látni, hogy Nimród leérettségizik. Napokig szenvedek még, mígnem megvilágosodok. Futnom kell! Teljesen logikus gondolat ez annak, akinek szívproblémái vannak. Másfél éve szinte semmit sem mozogtam. Helyette viszont folyamatosan stresszeltek a munkahelyen.

2014 július. Hosszú idő óta először indulok neki, 30 fokban, 87 kilósan. Óvatoskodom, de nem akarok lassan futni, nem, én gyorsan akarok, sőt, hegyre fel. Nem, nem gondoltam, hogy edzetlenül, túlsúllyal, szívproblémákkal és melegben ez a verhetetlen gyógymód, csak vitt az ösztönöm előre. 1 órát futhattam, volt benne rövid intenzív hegymenet, meg az utolsó előtti km-ben 5-ször 100 m lendületesen. Tetszett. Innentől kezdve heti háromszor edzettem hasonlóképpen. Egy alkalommal focizni mentünk, nem kíméltem magam. Megint borzalmas ritmuszavaraim voltak, már vártam, hogy mikor esek össze, de semmi. Augusztus közepére kaptam időpontot a kardiológiára, ahol nagy problémát nem találtak, de szeptember végére 24 órás EKG-ra és terheléses vizsgálatra jegyeztek elő. Közben tovább edzettem. A vizsgálat előtt bevállaltam egy rövidke versenyt (4km emelkedő) azzal a tudattal, hogy lehet ez lesz az utolsó. Különösebben nem esett jól, de nyertem.

 

A vizsgálat megerősítette a ritmuszavarok tényét, meg azt, hogy terhelésre inkább elmúlnak. Okuk ismeretlen, tehát nem az aorta billentyű elégtelensége, amely egyébként 2002 nem romlott, és nem is egy kiújuló WPW áll a háttérben. Diagnózis: rendszeres ellenőrzés szükséges, a fizikai aktivitás nem korlátozott.

 

A hír feldobott, bár továbbra sem voltak sportos terveim. Heti egyszer domboztam, ezen kívül pénteken bringáztam a főiskolára meg vissza (2 x kb 75 perc), hétvégén pedig a közeli hegyekben futottam másfél órákat, ennél nem is akartam többet. Aztán megjött a kedvem. A kör ami az újrakezdéskor 75 percig tartott, októberben már 57 percig. Közben a vasárnap már 2-2 és fél órákat futottam. Így telt el a tél. A szédüléseim és a fejfájásaim teljesen megszűntek, a ritmuszavaraim jelentősen mérséklődtek és 15 kg-ot sikerült ledobnom. Február végén már nagyon mentek volna a lábaim, ezért kinéztem egy versenyt. Nem akartam magam teljesen kifutni, de meglepően jól ment.

 

A Mistelbach Félmaratont sikerült 1:16.33-mal megnyernem, úgy, hogy az utolsó 5 km-en 3.30 körüli iramban tudtam futni. Részemről a legnagyobb rendben is volt már minden. A futás továbbra is jól ment, így hát versenyezgettem. Csak Zsuzsi, a feleségem aggódott miattam, nem teljesen érthetetlenül. Így újra a kardiológusnál kötöttem ki. Szívultrahang, EKG, terheléses EKG. Az eredmény ugyanaz volt: az aorta billentyűm nem lett rosszabb, a WPW nem tért vissza, az ismeretlen eredetű ritmuszavarok megvannak, de terhelésre enyhülnek, ezért a sportolás és a versenyzés is engedélyezett!

 

Mindkét szívprobléma (aorta billentyű elégtelenség, WPW) fejlődési rendellenesség. Nagyon korán kialakultak, de nagyon későn lettek diagnosztizálva. Mivel 11 éves korom óta edzettem és versenyeztem a szívem hozzászokott a terhelésekhez és emiatt semmiféle nehézségem sincs futás közben. Előnyöm nem, legfeljebb csak hátrányom származik belőle, de változtatni rajta nem tudok, együtt kell vele élnem. A történet üzenete nem az, hogy a szívbetegeknek maratont, ultramaratont kell futniuk, hanem, hogy betegségeink ellenére is törekednünk kell lehetőség szerint számunkra teljes életet élni, amelyben a mozgásnak igen fontos szerepe van. Mert a sport nem csak az egészségeseké!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

www.mu-ti.com

MUHARI GÁBOR

MINDEN JOG FENNTARTVA!

info@mu-ti.com 2017